A farsang és a farsangi mulatságok eredetileg a két évszak küzdelmére vezethető vissza. A farsang a tél búcsúztatásának és a tavasz köszöntésének az ünnepe.

A farsang hossza évről-évre változik, mivel zárónapja a húsvét időpontjához kötődik. A farsang Magyarországon vízkereszttől (január 6.) a húsvét vasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetéig tart, azaz "húshagyó keddig", vagy "hamvazószerdáig". Magyar elnevezése egyes kutatók szerint a német "faseln": fecsegni, fantáziálni, pajkosságot űzni szóból ered.

A farsangot régen a nagy evések-ivások időszakaként tartották számon, mellyel a természetet próbálták hasonló bőségre ösztönözni. A középkorban azt hitték az emberek, hogy a tél utolsó napjaiban - amikor rövidek a nappalok és hosszúak az éjszakák - a Nap elgyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Vigalommal, jelmezes farsangi felvonulással, boszorkánybábu elégetésével akarták elűzni ezeket. Eleinte azért öltöztek ijesztő jelmezekbe, hogy elűzzék a halált, a rosszat és a hideget. Napjainkban azonban már sokkal fontosabb szerepet kap a jókedve és a mulatság.

A farsang őshazája Olaszország, eredete pedig a római Saturnália ünnepére vezethető vissza, amellyel az egyház nem tudta a versenyt felvennhi.Az egyház évszázadokig üldözte a farsang pogány szokásait, később már inkább átengedte ezt az időszakot a vidámságnak, egészséges életörömnek, szórakozásnak és összevonta a keresztény hagyományokkal. Még ma is a leghíresebb népünnepek közé tartozik a Velencei karnevál, ahol Ősi hagyományokra épülve kerül minden évben megrendezésre. Velence a XVIII. század-ban elnyerte a karneválok városa címet is. Ekkoriban már Európa nemesei százával özönlötték el, hogy jól kimulassák magukat a város terein és utcáin, a kaszinókban és színházakban.

Farsangi szokások

A farsanghoz fűződő szokások számos nép ritusainak emlékét őrzik. A szokások és hiedelmek többsége, és így a maskarás farsangi felvonulás is a vígasság utolsó napjaira, farsangvasárnapra, farsanghétfőre, húshagyókeddre, az ún. "farsangfarkára" összpontosulnak. Ezeken a napokon a felszabadult mókázásé volt a főszerep, vagy ahogyan egyesek mondták ez volt a "fordított világ" napjai. Ezt mutatták a zártkörű kocsmai asszonymulatságok, a farsangi paródiák, a farsangi álesküvők. Ebben az időben a mezőgazdasági munkák szüneteltek, hiszen ez volt a szórakozás legfőbb ideje. A hamvazószerdát követő napon, az egynapos böjt után a böjtöt felfüggesztették, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák a farsangban megfáradt emberek.

Farsangi mulatság Magyarországon

A farsangi mulatságok Magyarországon a XV. század óta ismeretek. A hosszú böjtre való felkészülésnek megfelelően ebben az időszakban az evés-ivás, a mulatozás szinte kötelező volt. A táncmulatságok mellett különböző játékokat, vetélkedőket rendeztek, de ilyenkor volt a legtöbb lakodalom is a falvakban. Világszerte, így a magyar nyelvterületen is a farsang adott alkalmat a különféle jelmezek, maszkok felöltésére, s az ezekben való vigadozásra. A farsang időszaka a táncmulatságok legfőbb ideje volt, a falvakban a bálok többsége a kocsmákban, vagy bérelt házakban zajlott. Minden társadalmi réteg megrendezte ilyenkor a maga bálját, a szervezők általában a legények voltak. A "batyus-bálokra" az ételt a lányok, az italt pedig a fiúk vitték, a zenészeket pedig a bálozók közösen fizették ki. Fontos szerepük volt ezeknek a táncos mulatságoknak a párválasztásban. A lányok ilyenkor bokrétát adtak a kiszemelt legénynek, aki ha tetszett neki a lány, kitűzte a kis csokrot a kalapjára. Aki pedig pártában maradt, azt a farsang időszakban különösen durva, vénlánycsúfolókkal gúnyolták. Magyarországon a legismertebb farsangi ünnep és felvonulás a busójárás.